Az Egyesült Államok magyar idő szerint tegnap reggel támadta meg Venezuelát és fogta el az ország elnökét, Nicolas Madurot, akit mára New Yorkba szállítottak. Az eseményeket alábbi cikkünkben követjük percről percre.
A dél-amerikai ország a világ legnagyobb becsült olajtartalékával rendelkezik, az elmúlt évtizedekben mégis drasztikusan visszaesett a kitermelés. Ennek oka a Reuters elemzése szerint a rossz menedzsment és a külföldi befektetések elapadása, miután
Venezuela a 2000-es években államosította az olajipart, köztük az ExxonMobil és a ConocoPhillips ottani eszközeit is.
A tegnapi amerikai támadás hírére nagyot ugrottak a vezető amerikai olajipari vállalatok árfolyamai.
A befektetni szándékozó külföldi vállalatoknak számos kihívással kellene szembenézniük. Ilyenek
- a súlyos biztonsági kockázatok,
- a lepusztult infrastruktúra,
- a Maduro elfogására irányuló amerikai művelet jogszerűségével kapcsolatos kérdőjelek,
- valamint a tartós politikai instabilitás veszélye.
Az amerikai cégek addig nem térnek vissza, amíg nem lehetnek biztosak abban, hogy fizetést kapnak, és legalább minimális biztonságban működhetnek
– mondta Mark Christian, a CHRIS Well Consulting üzletfejlesztési igazgatója. Hozzátette, hogy az országra vonatkozó szankciók feloldása is előfeltétel lenne. Venezuela emellett kénytelen lenne módosítani jogszabályait, hogy nagyobb külföldi befektetéseket tegyen lehetővé az olajszektorban.
Venezuela az 1970-es években államosította az olajipart, majd a 2000-es években az állami olajvállalat, a PDVSA ellenőrzése alatt álló vegyes vállalatokba kényszerítette a külföldi cégeket. A legtöbb vállalat – köztük a Chevron – tárgyalásos úton távozott, néhányan azonban nem egyeztek meg a kormánnyal, és választottbírósági eljárást kezdeményeztek.
Thomas O’Donnell energia- és geopolitikai stratéga szerint, ha az átmenet békés lesz,
öt–hét éven belül jelentős termelésnövekedés érhető el.
Ehhez helyre kell állítani az infrastruktúrát, és rendezni kell a befektetéseket. A Venezuelában kitermelt nehézolaj jól illeszkedik az Egyesült Államok mexikói-öböl menti (Gulf Coast) finomítóihoz, és a palagáz-kitermelésből származó könnyebb olajjal is keverhető.
Ugyanakkor sok minden félremehet.
Egy elhibázott politikai átmenet, amely az amerikai dominancia érzetét kelti, évekig tartó ellenálláshoz vezethet
– figyelmeztetett O’Donnell, utalva az országban működő fegyveres polgári milíciákra és gerillacsoportokra.
Francisco Monaldi, a Rice Egyetem Baker Intézetének Latin-amerikai Energiaprogramját vezető közgazdász szerint
a Chevron profitálhatna a legtöbbet egy esetleges venezuelai nyitásból.
Más amerikai olajvállalatok egyelőre kivárnának: figyelnék a politikai stabilitás alakulását, valamint a működési környezetet és a szerződéses feltételeket.
Venezuela – az OPEC egyik alapító tagja Iránnal, Irakkal, Kuvaittal és Szaúd-Arábiával együtt – az 1970-es években naponta 3,5 millió hordó olajat termelt, ami akkoriban a globális kitermelés több mint 7 százalékát adta. A termelés a 2010-es években napi 2 millió hordó alá esett, tavaly pedig átlagosan napi 1,1 millió hordó volt, ami már csak a világtermelés mintegy 1 százalékának felel meg.
Jelenleg a Chevron az egyetlen amerikai nagyvállalat, amely Venezuelában működik. A ConocoPhillips közel két évtizede követel több milliárd dollárt három olajprojekt állami átvétele miatt, az ExxonMobil pedig szintén hosszú választottbírósági eljárásokat folytatott az ország ellen, miután kivonult onnan.
A ConocoPhillips az a vállalat, amelyik valószínűleg nagyon szeretne visszatérni, mivel több mint 10 milliárd dollárral tartoznak neki, és ezt nagy valószínűséggel csak úgy kaphatja meg, ha visszamegy az országba
– mondta Monaldi.
A szakember szerint az Exxon is visszatérhet a dél-amerikai országba, de neki jóval kisebb összeggel tartozik a venezuelai állam.
Ed Hirs, a Houston Egyetem energetikai kutatója szerint a venezuelai fejlemények egyelőre alig hatnak az amerikai olaj- és benzinárakra, mivel a venezuelai termelés nagy része jelenleg Kubába és Kínába irányul. Arra is emlékeztetett, hogy a közelmúlt tele van olyan amerikai beavatkozásokkal, amelyek nem hoztak érdemi hasznot az amerikai vállalatoknak.
„Trump csatlakozik azon amerikai elnökök sorához, akik olajban gazdag országok rendszereit döntötték meg. Bush Irakban, Obama Líbiában. Ezekben az esetekben az Egyesült Államok semmit nem profitált az olajból. Attól tartok, Venezuelában megismétlődik a történelem” – mondta Hirs.
Forrás: Reuters
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Portfolio
A cikk forrása
Hírek, aktualitások és belföldi események: az iLoveDuna célja, hogy átlátható és gyors tájékoztatást nyújtson a hazai történésekről. Böngésszen tovább aktuális híreink között!
