Bár a 2025-re vonatkozó hivatalos növekedési statisztikákra még várni kell, az év első kilenc hónapja alapján már látszik, hogy mely európai uniós országok lehetnek a legjobban, illetve legrosszabbul teljesítők. A tagállamok harmadik negyedéves gazdasági teljesítményéről alábbi cikkünkben írtunk részletesen:
Az előzetes eredmények mellett mérvadónak számítanak még a Nemzetközi Valutaalap (IMF) előrejelzései (World Economic Outlook) is, amely alapján végül a rangsort összeállítottuk.
2025 növekedési nyertesei
Európa 2025-ös növekedési bajnoka: Írország (9,1 százalékos GDP-növekedés)
A tavalyi kiugró növekedés sokkal inkább statisztikai, semmint reálgazdasági sajátosság, melynek hátterében az áll, hogy Írország évek óta a multinacionális cégek európai hídfőállása, így a vállalatok termelése, profitja és immateriális javai nagyrészt az ír leányvállalatok/telephelyek könyveiben jelenik meg. A hivatalos GDP-statisztikákat erősen felfújja, hogy sok bevétel és szellemi tulajdon formálisan itt kerül kimutatásra, noha a tényleges termelési láncok globálisak; ezért a GDP papíron sokkal gyorsabban nő, mint amit a szereplők valójában éreznek.
Ezt a feszültséget próbálja kezelni a módosított nemzeti jövedelem (például a GNI*), amely nem tartalmazza a multikhoz köthető technikai tételeket, és jóval visszafogottabb, de tartós bővülést jelez. Az elmúlt 10 évben Írország módosított nemzeti jövedelme mintegy 50 százalékkal emelkedett, ami elmarad a GDP 100 százalékos bővülésétől, de európai uniós szinten jó teljesítménynek mondható.
Az idei robbanásszerű lendület közvetlen kiváltója az amerikai irányú gyógyszeripari kivitel megugrása volt,
amit a kereskedelmi vámháború által felgyorsított ellátási láncok átrendeződése és a transzatlanti piac kereslete támogatott. Mivel a cégek exportja és licencbevételei nagy súllyal csapódnak le a nemzeti számlás statisztikákban, akár egyetlen ágazat kiugró teljesítménye is képes jelentősen „megtolni” Írország növekedését, mint ahogy az történt is az idei évben.
Az ország belső gazdasága a nemzetközi nagyvállalatok teljesítményétől függetlenül szintén stabil, de a bővülés mérsékeltebb, mivel a lakhatási és infrastruktúrális korlátok, illetve a magas bér- és ingatlanárak akadályt jelentenek.
Írországban tehát egyszerre van jelen egy nagyon erős, multik által hajtott növekedési modell, és egy jóval visszafogottabb hazai ciklus, amelyet a kormányzati intézményi stabilitás és a humán tőke minősége tart pályán.
2. helyezett: Málta (3,9 százalékos GDP-növekedés)
Málta idei növekedését három, egymást erősítő pillér hajtotta: rekordközeli turizmus, a szolgáltatásexport (különösen az iGaming és a pénzügyi szolgáltatások) és a gyorsan bővülő munkaerő‑kínálat.
A beáramló turizmus egész éven át erős maradt – a főszezonon kvül is –, a turisták magasabb fajlagos költése pedig látványosan húzta a fogyasztást és a szolgáltatásegyenleget.
A belső keresletet az alacsony munkanélküliség és a migráció vezérelte népességnövekedés tartotta fenn, bár ez a szűk kapacitások miatt (lakhatás, közlekedés, munkaerőhiány) miatt az egy főre vetített mutatókat visszafogottabbá tette. Közben a kormány az energiaár‑támogatásokkal változatlan lakossági tarifákat tartott fenn, ami hűtötte az inflációt és védte a reáljövedelmeket, így a fogyasztás és a szolgáltatások teljesítménye a 2025‑ös évben is az eurózóna átlagát meghaladó GDP‑bővülést hozott. Az iGaming és a pénzügyi szektor stabilan nagy súlyt képvisel a hozzáadott értékben és a foglalkoztatásban, a szektorok jó tavalyi teljesítménye pedig a szigetország GDP-növekedését is megalapozta.
Az idei adatok alapján az látszik, hogy Málta gazdasági növekedése széles bázison nyugszik ráadásul még mindig rendelkezik növekedési tartalékokkal. A következő évek gazdasági teljesítménye így leginkább azon múlhat, hogy az ország képes lesz-e kihasználni a turizmusban rejlő lehetőségeket, emelni a termelékenységet és fejleszteni az infrastruktúrát.
3. helyezett: Lengyelország (3,2 százalékos GDP-növekedés)
Lengyelország idei növekedését főként a gyorsan mérséklődő infláció és a reálbérek visszapattanása táplálta: a háztartások fogyasztása újra húzóerővé vált, miközben a munkaerőpiac végig feszes maradt. Az európai uniós források fokozatos feloldása eközben élénkítette a köz- és vállalati beruházásokat, különösen az energetikai átállás, a vasút‑ és úthálózat, valamint a digitális projektek terén. Az iparban a védelmi megrendelések, az autóipari és akkumulátor‑ellátási lánc bővülése, illetve a modern üzleti szolgáltató központok stabil teljesítménye ellensúlyozta a külső kereslet ingadozását.
A stabilabb zloty és a visszafogottabb energiaár‑dinamika szintén mérsékelte a cégek költségeit, az óvatos, adatvezérelt monetáris politika pedig javította a kiszámíthatóságot. A lakáspiacon és a hitelezésben fokozatos normalizálódás látszott, bár a kapacitások és a munkaerő szűkössége több ágazatban korlátot jelentett.
Összességében megállapítható, hogy Lengyelországban a növekedés motorja a belső kereslet, az EU‑pénzekre épülő beruházási hullám és a magas hozzáadott értékű export kombinációja volt.
A következő évek teljesítménye azon múlik, hogy fennmarad‑e az EU‑források zavartalan lehívása és a fejlesztések kivitelezése, mérséklődik‑e a munkaerő‑kínálati feszültség, valamint képes lesz-e a kormány jelentősebb megszorítások nélkül csökkenteni a költségvetési hiányt.
Ez a cikk folytatódik
A cikk forrása
Hírek, aktualitások és belföldi események: az iLoveDuna célja, hogy átlátható és gyors tájékoztatást nyújtson a hazai történésekről. Böngésszen tovább aktuális híreink között!
