Françoise Thom történész, Oroszország-szakértő szerint Vlagyimir Putyin a háború negyedik évébe lépve sem mutat hajlandóságot a kompromisszumra: az orosz elnök újévi beszédében továbbra is „győzelemről” beszélt, miközben Moszkva bizonyíték nélkül Ukrajnát vádolta dróntámadással egy Novgorod környéki rezidencia ellen.
Megjegyezte, hogy az állítást egy amerikai hírszerzési jelentés rövid időn belül cáfolta, ami Thom értelmezésében inkább arra utal, hogy a Kreml a tárgyalások szabotálásával is kész élni, ha az erőpozícióját veszélyeztetve érzi.
A történész szerint minden nyugati „puhulás” – beleértve a párbeszéd hangsúlyozását – Putyin olvasatában a gyengeség jele.
Thom könyvében azt állítja, hogy Putyin ugyanabba a történelmi mintázatba illeszkedik, mint Ivan Groznij, Lenin vagy Sztálin: korlátlan hatalomra törekszik, amelyet egy szűk, privilegizált elit szolgál ki. A rendszer működésének ára a társadalom kifosztása és a politikai ellenfelek fizikai vagy adminisztratív eltávolítása.
A jelenlegi hatalmi struktúrában a lojalitásért cserébe állami pozíciók és közbeszerzések járnak, míg a kegyvesztettek „balesetek” áldozataivá válnak. Thom szerint ez a modell mára nyíltan destruktív pályára állította Oroszországot.
A történész Putyint leginkább Sztálinhoz hasonlítja, különösen az „orosz földek egyesítésének” ideológiája és a megszállt területeken alkalmazott módszerek miatt. Ukrajnában a titkosszolgálati eszközök, a terror és a helyi elit felszámolása szerinte egyértelmű történelmi párhuzamokat mutat a szovjet megszállási gyakorlattal. Az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat és a 2016-ban létrehozott Nemzeti Gárda szerepét Thom a sztálini SZMERS funkciójához hasonlítja, különösen a lakosság ellenőrzésében.
A háború elhúzódását Thom részben az autoriter rendszer információs torzulásával magyarázza. Putyin a saját maga által kiépített vertikális hatalmi struktúra foglyává vált, amelyben a jelentések rendszeresen megszépítik a valóságot.
A történész felidézi, hogy az orosz vezetés a háború elején arra számított: az ukrán lakosság többsége támogatja Moszkvát. Hasonló torzulásra utal, hogy Valerij Geraszimov vezérkari főnök 2025 novemberében Kupjanszk elfoglalását jelentette be, miközben Volodimir Zelenszkij két héttel később nyilvánosan jelent meg a városban. Thom szerint a rendszer gyengeségét a kitartás ellensúlyozza: a súlyos veszteségek ellenére Moszkva nem módosította stratégiai céljait.
A külpolitikai eszköztár központi eleme Thom szerint továbbra is a KGB-logika: a gazdasági ígéretek politikai fegyverként való használata és a „hasznos idióták” kiválasztása. Példaként említi, hogy Moszkva Donald Trump környezetében Steve Witkoffot részesítette előnyben az ukrán ügyekben jártasabb Keith Kelloggal szemben, mivel az üzleti szemléletű tárgyalópartner könnyebben befolyásolható.
Thom hangsúlyozza, hogy Oroszország számára a gazdaság nem cél, hanem eszköz, ahogyan ez már a bolsevik korszakban is megjelent.
A történész végkövetkeztetése szerint Ukrajna nem végcél, hanem ugródeszka: Putyin hosszú távú projektje az orosz hegemónia kiterjesztése egész Európára. Ehhez elengedhetetlen a transzatlanti kapcsolatok meggyengítése, amit Moszkva Donald Trump visszatérésével történelmi lehetőségnek lát. Thom szerint a Kreml tudatosan járult hozzá az amerikai társadalom polarizálásához trollhálózatok, a Russia Today és más csatornák révén, ami a MAGA-mozgalom radikalizálódásában is visszaköszön.
Európát hasonló „önputyinizálódási” kockázat fenyegeti, amely ellen Thom szerint csak az intézmények védelme és a társadalmi manipuláció felismerése jelenthet ellensúlyt.
Címlapkép forrása: EU
A cikk forrása
Hírek, aktualitások és belföldi események: az iLoveDuna célja, hogy átlátható és gyors tájékoztatást nyújtson a hazai történésekről. Böngésszen tovább aktuális híreink között!
