Milyen irányba fejlődhet a magyar gazdaság 2026-ban?

Mielőtt azonban végiggondoljuk, hogy mi várhat ránk 2026-ban, érdemes röviden visszatekinteni 2025-re. Bár a végleges 2025-ös makrogazdasági adatokat még nem ismerjük, azért egy nagyjábóli képünk van az évről. Látjuk, hogy a gazdasági növekedés beindulása nem történt meg. Bár a recessziót sikerült elkerülni, de azért ennél jobbat vártunk. Egy évvel ezelőtti cikkemben egy 2,6 százalékos növekedési várakozást fogalmaztam meg – ehelyett nagyjából 0,5 százalékkal kell beérnünk. Volt persze, amit ennél jobban sikerült eltalálni – a 8,5-9 százalékra becsült átlagos béremelkedés meglehetősen pontosnak bizonyult és a 4 százalék körülire becsült infláció sem állt távol a valóságtól.

Érdekes visszanézni azokat a tényezőket is, amelyeket a tavalyi évre előzetesen fontosnak gondoltam. Egy évvel ezelőtt a lényegesebb tényezők között az orosz-ukrán háború lezárását vagy le nem zárását, Trump vámháborúját, a külső keresletet, az új jegybanki vezetést emeltem ki. Ezen tényezők valóban meghatározták a tavalyi évet a magyar gazdaság szempontjából. A legnegatívabb, hogy az orosz-ukrán háború kérdése még mindig aktuális, míg a legpozitívabb, hogy a jelek szerint véget ér a forint folyamatos leértékelődése és tavaly már erősödni tudott a hazai fizetőeszköz, nem kis részben a jegybanki politika változása miatt.

De mi vár ránk 2026-ban? Kezdjük talán most is külföldről. A háború mellett a geopolitikai konfliktusok továbbra is meghatározhatják az évünket – a protekcionizmus elterjedése egy kis, nyitott gazdaság számára sosem jó. A külső kereslet kapcsán – és itt elsősorban Németországot emelném ki – továbbra is inkább pesszimista vagyok, ez az idei évünket is elronthatja.

A német gazdaság úgy tűnik, hogy tartósan nem tud növekedést elérni.

Ez pedig nem csak azért probléma, mert Németország a legfontosabb export célpiacunk, de a német vállalkozások versenyképeséségt is befolyásolja, márpedig a magyar gazdaságban ezen vállalkozások szerepe kiemelkedő. Az Európai Bizottsággal való kapcsolat és az uniós források sorsa továbbra is meghatározó lesz – ez szintén inkább negatív kockázat. A hazai események közül kétség kívül az áprilisi választás lesz a legmeghatározóbb. Jelen írásnak nem célja a lehetséges kimenetelek és ezek következményeinek boncolgatása, azt viszont leszögezhetjük, hogy a választás együtt jár egy jelentős fiskális stimulussal, ami mindenképpen élénkíteni fogja a fogyasztást az év első felében. A másik oldalról a választás körüli időszak a pénz- és tőkepiacokon biztosan egy volatilisebb időszak lesz – a piac várhatóan minden hírre, minden változásra érzékenyen reagál majd.

Ez az év elsőre felére várható fiskális élénkítés az egyik oka annak, hogy a fogyasztásra, mint a növekedés támaszára az idei évben is számítunk.

A másik ilyen ok az, hogy a bérek emelkedése az idén is dinamikus lehet – persze nem függetlenül a fent már említett tényezőtől. Míg tavaly a minimálbér 9, a garantált bérminimum pedig 7 százalékkal emelkedett, addig idén ez a két növekedés 11, illetve 7 százalék lesz. Bár elvben a garantált bérminimum az, ami jóval több, két- háromszor annyi munkavállalót érint, mint a minimálbér, a tavalyiak alapján az látható, hogy igenis számít a minimálbér emelkedése is. Ez alapján nem kizárt, hogy a tavalyihoz viszonyítva is magasabb legyen a bérek átlagos emelkedése – valahol 10 százalék körül. Meghatározó lesz persze az is, hogy mennyire feszes a munkaerőpiac. Itt egy nagymértékű kettősség látszik: sok területen továbbra is megvan ez a feszesség, de például az iparban jelentősen csökkent az alacsony rendelésállomány miatt. Eközben persze a munkaképes korúak száma is drasztikusan mérséklődik – ez pedig erősíti a munkaerőhiányt, amelyet viszont a cégek egyre többször kezelnek munkaerőimporttal – mégis csak csökkentve a munkaerőpiac feszességét.

Lényeges kérdés, hogy ebből mit visz el az infláció – itt azért az előző választás éve keserű emlékeket hagyott bennünk.

A kereslet élénkítése akkor is kétség kívül a magas infláció egyik oka volt. Most azonban ekkora kiugrásra nem számítunk. Egyrészt az akkori inflációban jelentős szerepe volt az energiaválságnak, illetve a forint leértékelődésének. A forint most a korábbinál stabilabb, sőt, az elmúlt időszakban érdemben erősödött. Az új jegybanki vezetés láthatóan nagyobb figyelmet fordít arra, hogy a korábbi folyamatos leértékelődés megszűnjön – és az árfolyam alapján ezt sikerrel is teszi.

Persze egy kis, nyitott gazdaságban az árfolyam szerepe jelentős az inflációban, így ez az odafigyelés szükséges is az inflációs cél tartós eléréséhez. Ez alapján továbbra sem számíthatunk laza monetáris politikára: lehetséges, hogy lesz az idei évben kamatcsökkentés, de legfeljebb néhány – talán csak egy. A kamatcsökkentések száma alapvetően két tényezőtől függhet: az inflációtól és az árfolyamtól.

Az árfolyamról a jegybanki politika alapján sejthetjük, hogy a korábbiaknál stabilabb lesz.

Az infláció kapcsán azonban nehéz ennyire előre látni. Mai tudásunk alapján az év első hónapjaiban egy csökkenő infláció várható – februárban a pénzromlás a célon vagy akár az alatt várható. Ezt követően a bázishatások miatt a pénzromlás ismét emelkedhet egy kissé – valahova a célsáv teteje környékére. Itt már valahol az év közepén tartunk. Kérdés azonban, hogy mi lesz utána. Az év közepéig vannak érvényben a kormányzatnak a különböző ágazatokkal kötött megállapodásai. Ezek az árrésstopokkal együtt nagyjából 1,5 százalékponttal húzzák vissza az inflációt, azaz ezek kivezetése esetén egy nagyjából 1,5 százalékos inflációs sokkal nézne szembe a gazdaság. Ma még lehetetlen megmondani, hogy mi lesz az árrésstopokkal: mennek? Maradnak? Milyen formában? Ez nagyban meghatározhatja az idei inflációs képet. Ha mennek az év közepén, akkor az infláció valahol 4,5 százalék körül lehet, ha viszont jelen formájában marad, akkor 3,5-4,0 százalék körül alakulhat.

Attól tehát nem tartok, hogy a fogyasztás nem tud idén bővülni – a mérték persze kérdés, nem tudjuk, hogy a háztartások mennyire lesznek óvatosak. Nagyobb kérdés, hogy mi lesz az exporttal és a beruházásokkal. A beruházások talán a nehezebb eset. A beruházások visszaesésének több oka van – mint például az alacsony kereslet (minek beruházni, ha nincs, aki utána vásároljon), a magas építőipari árak, az állami és önkormányzati forráshiány, illetve a hazánknak járó uniós források visszatartása. Ez utóbbiak tekintetében nem vagyok optimista. Itt talán az vígasztalhat minket, hogy a beruházások szintje annyira alacsony, hogy innen már nehéz lenne tovább esni.

Az export esetében sorsunk jelentős részben Németország kezében van – ami nem túl bíztató. Ami alapján viszont azt reméljük, hogy az idén már valamennyire bővülni tud a kivitel, az nem csak annak reménye, hogy a német gazdaság az aktuálisan következő évben talán már tényleg életjeleket fog mutatni. A nagy gyárak beindulásának nyomot kell hagynia az exporton, nyomot kell hagynia a GDP-n. Becslésem alapján 2,5 százalék körüli növekedés valószínűsíthető. Remélhetőleg azonban idén nem járunk úgy, mint az elmúlt években: mindig vártuk a növekedést, meg is tudtuk indokolni, hogy miért, ám az mégsem jött. Reméljük, idén másképp lesz.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images