Miért és miként támogatom Magyar Pétert?

A nagyjából nyolcmillió magyar választópolgár között a kisebbséghez tartozom, ahhoz a csoporthoz, amely következetesen liberális-nyugatos, esetenként bizonytalanul definiált baloldali értékeket vall (az utóbbit három, magát baloldalinak tekintő párt léte bizonyítja). E csoporton belül vannak, nem is kevesen, akiknek – helyesen – lételeme, hogy a rendelkezésükre álló fórumokon hangot adjanak a véleményüknek és vitatkozzanak az övékétől eltérő nézetekkel.

Vitatkozni mindig van miről, most azonban a középpontban ez a megkerülhetetlen kérdés van: érdemes-e, helyes-e Magyar Péterre szavazni. Ezzel az írással azonban nem célom, hogy közvetlenül részt vegyek ezekben a vitákban, kizárólag a saját gondolatmenetemet szeretném megosztani az olvasóval.

Először is, az ember nem tud szabadulni a déjà vu érzéstől; nagyon hasonló volt a helyzet 2022-ben, amikor Márki-Zay Péter érkezése kavarta fel a politikai állóvizet az ellenzéki oldalon és tette nagyon is gyakorlativá a hipotetikus eszmefuttatásokat az MZP személyével és nézeteivel amúgy egyáltalán nem rokonszenvezők számára. Pusztán a történelmi hűség kedvéért: annak idején minden fenntartásommal együtt rá szavaztam és ma sem gondolom, hogy különösebb hibát követtem volna el. Az ellenzék választási vereségét szerintem elsősorban nem MZP személye okozta, bár az igaz, hogy ő is megtette, ami tőle tellett.

A kérdés most még élesebb, mert Magyar Péter – jól felfogott politikai érdekből vagy más okból – eddig nem adta jelét annak, hogy hajlandó lenne együttműködni a többi ellenzéki párttal, másfelől a „magamfajta” szempontjából szóba jövő ellenzéki pártok a bejutási küszöbön vagy inkább az alatt vannak. Ez a helyzet természetesen változhat, ahogy közeledünk a választásokhoz, most azonban ezt tekintem adottságnak.

Alábbi gondolatmenetem lényege tehát, hogy a szükségképpen bizonytalan esélyeket, másfelől az általában vitathatatlannak tartott bizonyosságokat igyekszem mérlegelni, és ennek alapján a valamilyen döntésre jutni.