Egy magányos monstrum: a dunai szénrakodó

Egy magányos monstrum: a dunai szénrakodó

Nem messze Esztergomtól, a Prímás-sziget nyugati csúcsánál a Dunában áll magányosan egy különleges, hatalmas, elhagyatott építmény, amely ma már csendesen magasodik a folyó fölé. Fél évszázaddal ezelőtt még uszályok horgonyoztak a vízben álló monstrum lábánál, ma legfeljebb a vízi túrák kajakosai, kenusai állnak meg a különös látnivaló, a valaha volt dunai szénrakodó kötélpálya állomása mellett.

A dunai szénrakodót a Dorogi Szénbányák építtette, s a különleges konstrukció 1927-ben kezdte meg működését. A vállalat szállító és elosztó üzemegységének részét képező, a maga idején igen korszerűnek számító és hazánkban egyedülálló rendszernek a célja az volt, hogy a bányából 6 km-es kötélpályán érkező szenet a Dunán várakozó uszályokba közvetlenül berakodhassák. A monumentális építmény mai gazdája, a képzőművészettel foglalkozó Váltótér Alapítvány vezetője, Lévay Jenő régóta foglalkozik a különös atmoszférájú szénrakodó állomással, amely azonban elmondása szerint építéstörténete, rendhagyó megoldásai ellenére mindeddig a homályban maradt.

A Dunában álló betonalapja feltételezhetően 5 méter mélyen nyúlik a folyó talajszintje alá, ezen áll a többméteres magasságba felmenő acélszerkezet, amelynek tetején az átrakodó állomásépülete nyugszik. Ide érkeztek csilléken a bánya osztályozójából a szénszállítmányok, amelyek átrakodás után a dunai uszályokon folytatták útjukat, főleg a Csepeli Erőmű és egyéb fővárosi ipari létesítmények felé. Lévay Jenő elmondása szerint az állomásra beérkező csilléket egy pár fős személyzet fogadta és kezelte – akik szolgálati helyükre csak csónakkal tudtak érkezni, majd az állomás létrarendszerén másztak fel az „épületbe” –, azaz a beérkező fém kocsikat leválasztották a pályáról, majd annak tartalmát egy csúszdarendszer segítségével juttatták az uszályokba. Az üres csilléket a pályára visszaakasztva indították ismét Dorog felé. A szénrakodóban egy kisebb tárolót is kialakítottak arra az esetre, ha az uszályok megteltek.

Az állomás eredeti funkciójában 1963-ig működött, akkor a kötélpályát leállították, majd a pályát és a berendezéseket elbontották. Az ipartörténeti emlékű épület megmentésére és újjáélesztésére Lévay Jenő képzőművész kezdeményezésére, a Dorogi Szénbányák közreműködésével 1994-ben jött létre a Váltótér Alapítvány, amely az épület művészeti hasznosítását tűzte ki céljául. Azóta az európai szinten is egyedülálló építmény köré egyfajta alkotóműhely létesült, szellemisége több nemzetközi művésztelepet, számos képzőművészt, vizuális projektet ihletett meg. Felújítására sajnos még nem sikerült megfelelő mennyiségű pénzt összegyűjteni, így a nagy álom, hogy a Duna felett húsz méterrel egy különleges atmoszférájú műterem és közösségi tér jöhessen létre a szénrakodó állmáson, még mindig megvalósításra vár.

(Fotók forrása: Wikipedia, dunaszigetek.hu)