Lézeralapú kommunikáció – csúcstechnológia, amely végső soron a felhőkön bukik el. Laurynas Mačiulis, a litván lézerkommunikációs startup, az Astrolight nevű startup vezetője tisztában van technológiája korlátaival, ezért alternatív megoldásokon gondolkodik. Az egyik ilyen, hogy a lézereket Grönlandon helyezik el, ahol jóval több a felhőmentes nap, mint kontinentális Európában. Az Európai Űrügynökség (ESA) ezért finanszírozza a sziget nyugati részén, Kangerlussuaqban egy optikai földi állomás építését Astrolight lézertechnológiával. Közvetlenül számos európai műhold poláris pályája alatt. Az állomásnak 2026 végére kell elkészülnie, és a világ legészakibb ilyen jellegű létesítménye lesz.
Egy másik kutatási irány szerint a lézerek közvetlenül a Föld felszínén továbbítanák egymás között az információkat, teljesen elkerülve a műholdakat az alacsony Föld körüli pályákon, s ezzel egy valódi lézerkommunikációs hálózatot hozva létre. Ehhez persze a földrajzi adottságoknak is meg kell lennie. Minél sűrűbb és minél többdimenziós azonban a hálózat, annál stabilabbá válik. De miért van minderre szükség, amikor a rádiókommunikáció bevált módja az információtovábbításnak?
Ennek egyik oka Oroszország, bár korántsem az egyetlen. Egyrészt a cél az európai ellenálló-képesség növelése, vagyis az, hogy kevésbé legyenek a rendszereink sebezhetőek akkor, ha a rádiókommunikációt lehallgatják vagy zavarják (jammelik). Pont ahogyan azt az ukrajnai háborúban mindkét fél egyre sikeresebben teszi, az oroszok pedig különösen jók benne. Még 2025 szeptemberben Németország és Nagy-Britannia is arra figyelmeztetett, hogy Oroszország kémkedik műholdjaik után. Európa rádiókommunikációja, amely nagyrészt a norvég ellenőrzés alatt álló Spitzbergákra és Észak-Skandináviára koncentrál, régóta neuralgikus pontnak számít.
Az Atlas rendszer, egy lézerkommunikációs terminál tesztelése az Airbus Defence and Space toulouse-i telephelyén.
Astrolight
Nemcsak arra törekednek azonban, hogy alternatívák álljanak rendelkezésre, ha valamilyen okból nem használható a rádiófrekvenciás jeltovábbítás. Mačiulis és csapata számára az is fontos, hogy „alternatívát kínáljanak azokra az esetekre, amikor a haditengerészet bizonyos okokból rádiócsendet akar tartani” – mondja a vezérigazgató, aki két társalapítóval hat évvel ezelőtt indította el a vállalatot. Rövid időn belül a teljes litván flottát szeretnék felszerelni a technológiával siet hozzátenni Mačiulis.
Hogyan működik a technólógia?
Hogyan működik az Astrolight lézerkommunikációs megközelítése: Rendkívül keskeny, pontosan irányzott lézersugár viszi az adatot. A vevő optikai szenzorral érzékeli a fényt, majd visszaalakítja digitális jellé. Viszont ami kihívás, hogy nagyon precíz célzás és követés szükséges a megvalósításához, mert a sugár cérnavékony.
Miben különbözik a rádiófrekvenciás (RF) kommunikációtól: A lézer sokkal több adatot képes továbbítani, lényegesen nagyobb sebességgel, mint a hagyományos rádiófrekvenciás rendszerek. Emellett a lézersugár szűk nyalábja miatt nehéz megzavarni vagy lehallgatni, míg az RF jelek szétszóródnak. A lézer nem a zsúfolt rádiós spektrumot használja, így nincs frekvencia-engedélyezési probléma. Ennek ellenére a lézerkommunikációnak is vannak hátrányai, például érzékeny az időjárásra (felhők, köd), ezért földi–űrbeli kapcsolatoknál gyakran több, eltérő földrajzi helyen lévő állomásra van szükség. Végül a rádióhullámok rossz időben is megbízhatóbban működnek, és kevésbé igényelnek extrém pontosságot.
Felhasználási lehetőségek
Van azonban egy másik probléma is: a csökkenő adatátviteli kapacitás. Ez az a mennyiségű adat, amely rádiójelekkel továbbítható. Mivel egyre több adatot küldenek, a „digitális sztrádán” egyre kevesebb hely marad. Itt is van tehát jelentősége alternatíváknak. Az adatátvitel akár tízszer gyorsabb lehet, miközben a költségek 70 százalékkal alacsonyabbak a lézeres megoldással. Az ESA bizakodó a tekintetben, hogy enyhíthető ez a szűk adatátviteli keresztmetszet, és különösen abban bízik, hogy javítható az átvitt adatok minősége. Ha a terabyte-nyi adatok továbbítása „a jövőben nem órákban, hanem másodpercekben” mérhető, akkor olyan adatokat is lehet majd küldeni, amelyek jelentőségét ma még fel sem tudjuk pontosan mérni.
Az ESA vonatkozó közleménye szerint tudományos és kutatási felhasználásokban is gondolkodik, de környezeti katasztrófák esetén is hasznos lehet a lézerkommunikáció. Erdőtüzeknél vagy tengeri olajszennyezéseknél a gyorsaság gyakran kulcsfontosságú. Az ESA-nak 23 európai ország a tagja, melyek közül Norvégia, Svájc és Nagy-Britannia kivételével mind EU-tagállamok.
Az ESA-nál eddig a csökkenő adatátviteli kapacitás problémáját főként úgy próbálták kezelni, hogy egyre több műholdat bocsátottak fel az űrbe. A következő öt évben, több tízezer kerül majd Föld körüli pályára. Az Astrolightnak ugyanakkor maga is műholdakra van szüksége ahhoz, hogy lézerkommunikációt kínáljon az űrbe, az űrből és az űrben. Éppen ezért 2026-ban indul útnak az első három, lézerterminállal felszerelt Astrolight-műhold az alacsony Föld körüli pályára.
A technológia aktív harctereken is komoly jelentőségre tehet szert. A fronton lévő egységek így biztonságosan és gyorsan kaphatnának információkat a megnövelt „harctéri helyzetismeret” kiszolgálása érdekében, hasonlóképpen a parancsnoki központok kommunikálhatnának egymással. Mivel Oroszországot az utóbbi időben egyre gyakrabban gyanúsítják azzal, hogy tengeralatti adatkábeleket rongál meg, a lézerkommunikáció ezen kábelrongálások ellen is lehetséges alternatívát jelenthet. Az ehhez szükséges nagy adatátviteli kapacitások terén azonban még számottevő fejlesztési teendőket kell letudni a litván startupnak. Végül a műholdak közvetlen, egymás közti kommunikációja egy további üzleti terület, amely iránt az Astrolight is érdeklődik.
Nehéz start-up környezet Európában
A jelenleg 23 főt foglalkoztató vállalat mindenesetre bizonyította, hogy viszonylag alacsony energiafelhasználással is képes adatokat továbbítani. A kevés energia kevesebb fényt jelent, ami kisebb láthatósággal jár, és ez segít abban, hogy a lézersugarakat ne észleljék, így „szinte lehetetlen legyen elfogni” őket – mondja a litván vezérigazgató. „Elméletileg lehetséges, a gyakorlatban nem” – fogalmaz Mačiulis a Der Standard osztrák PULSE partnerünknek adott videóinterjúban. Egy NATO-gyakorlaton, ahol litván hajókat szereltek fel a technológiával, sem drónok, sem más hajók nem észlelték a jeleket, nemhogy megzavarni vagy elfogni tudták volna azokat.
Az Astrolight csapattagjai a litván haditengerészet egyik hajójának fedélzetén teszteli, miként alkalmazható a Polaris-technológia.
Astrolight
Az Astrolight litván fejlesztői természetesen nem az elsők, és nem is az egyetlenek, akik ezt a technológiát továbbfejlesztik és úgynevezett kettős felhasználású (dual-use) eszközként kínálják a piacon. Magyarán egyaránt katonai és a polgári célokra. A hadsereg gyakran az innováció motorja, ugyanakkor sokszor a civil alkalmazásokra is szükség van ahhoz, hogy a vállalatok elegendő kockázati tőkéhez jussanak a piaci növekedéshez és profitábilissá váláshoz. Mačiulis szerint „Európa kiváló hely és domborzata is kellően változatos ahhoz hogy a jó, innovatív ötletek létrejöjjenek és kipróbálásig jussanak a kezdeti fejleszti szakaszokban”. Amikor azonban a kereskedelmi hasznosításra és a növekedésre kerül a sor, Európában a kockázati tőke hiánya miatt nehézzé válik a helyzet. Részben ezért próbál segíteni 2023 óta az ilyen vállalatok hóna alá nyúlni a NATO Diana nevű akcelerátor programja.
Mačiulis az Astrolight előtt már megalapította a sikeres NanoAvionics műholdas vállalatot, amelyet később nagy versenytársak vásároltak fel. Jelenlegi társalapítói lézerkommunikációs háttérrel rendelkeznek. Időközben egy dániai leányvállalat is létrejött. A cég most az optikai földi állomást építi Grönlandon, sikeres teszteket hajtott végre a litván haditengerészettel, és további próbákat tervez Németországban és Görögországban. A befektetők Lengyelországból, Litvániából és Dániából érkeznek. A legutóbbi, 2025 májusában lezárt finanszírozási körben 2,8 millió eurót tőkét sikerült bevonniuk. Az Astrolightnál optimisták a növekedés folytatását illetően: a hálózatot sűríteni akarják, több optikai „adat-autópályát” létrehozva – fogalmazzák meg középtávú céljuk egyikét.
Ez a cikk a PULSE projekt európai újságírói együttműködés keretében íródott. Közreműködők: Fabian Sommavilla (Der Standard, Ausztria), Delfi Litvánia), Folk György (EUrologus, Brüsszel)
A cikk forrása
Hírek, aktualitások és belföldi események: az iLoveDuna célja, hogy átlátható és gyors tájékoztatást nyújtson a hazai történésekről. Böngésszen tovább aktuális híreink között!
