Exkavátorok serényen dolgoztak az utóbbi hónapokban a kopár és sziklás hegyoldalban Rámalláhtól nyugatra, hogy újabb elkerülő utat építsenek Jeruzsálem felé a környező ciszjordániai zsidó telepek számára. Beit Ur al-Fauka palesztin falu lakói azzal szembesülhettek, hogy valóságosan és jelképesen is temetik álmaikat az önálló államról, jóllehet annak lehetőségét Donald Trump amerikai elnök tavaly körvonalazódó, új béketerve is felvillantotta. Trump fogadkozott ugyan, hogy nem engedi Ciszjordániát vagy részeit annektálni – ami az izraeli szélsőjobb vágya –, de a telepesítés közel hat évtizede mérgezi az izraeli–palesztin viszonyt.
A Jordán nyugati partja – a mai Ciszjordánia – az 1517 és 1917 közötti oszmán uralom alatt, majd az azt követő, 1948-ban véget ért brit mandátum idején sem volt kedvelt a Palesztinába vándorolt zsidók számára, akiknek aránya ekkor a palesztinai lakosság 30 százalékát érte el. A XIX. század második felétől a cionista mozgalom hatására érkezett vallásos zsidók inkább a judaizmus négy szent városának – Jeruzsálem, Cfát, Tibériás és Hebron – egyikébe mentek, a világi pionírok a Földközi-tenger partját és az északi termékeny Jezréel-völgyet választották, ahol egyszerűbb volt földet vásárolni, és több volt a csapadék. Palesztina keleti részén a talaj kevésbé volt művelhető, és az egyenletesebben szétszóródott palesztin földtulajdonosok nem szívesen adták el ingatlanjaikat.
A cikk forrása
Hírek, aktualitások és belföldi események: az iLoveDuna célja, hogy átlátható és gyors tájékoztatást nyújtson a hazai történésekről. Böngésszen tovább aktuális híreink között!
