A 2025-ös év leggyorsabb országai a világon

Év végi rangsorunkat a Nemzetközi Valutaalap (IMF) előrejelzéseire alapozzuk, mert ez a világra nézve leginkább teljes körű prognózis. Ugyanakkor az IMF kiadványa, a World Economic Outlook minden évben október közepén jelenik meg, ami miatt a GDP-növekedésre vonatkozó prognózisoktól még eltérhetnek az országok. Éppen ezért az év végi lista még sosem teljesen pontos, ám egy-egy évre vonatkozóan így is megbízható mintát adnak a prosperáló lévő területekről.

10. Niger: 6,6%-os GDP-növekedés

A világ egyik legszegényebb országának számító Niger fejlődése igen hektikus, de az utóbbi negyed században éves átlagban 5,5 százalékos GDP-növekedést tud felmutatni, vagyis törvényszerű, hogy időnként felcsúszik a toplistánkra. Tavaly is így volt ez, akkor úgy fogalmaztunk, hogy a tartós, egyenletes, gyors felzárkózás alapjai egyelőre hiányoznak Nigerben. Mindenesetre a 2023-as katonai puccs nem törte meg egyelőre a növekedést, aminek az alapja az olajkitermelés. Hosszabb távon még így sem fogadnánk Nigerre, ahol 2000 óta úgy nőtt a négyszeresére a gazdaság mérete, hogy az egy főre jutó GDP még mindig 1000 dollár alatt van.

9. Etiópia: 6,6%

Etiópia talán még mindig Afrika egyik legszegényebb vidékeként él a fejekben, ami ráadásul az utóbbi években nagyon komoly polgárháborúba is belekeveredett, amiben a szomszédos Eritrea is érintett. Ehhez képest talán sokaknak meglepő: az ország fejlettsége afrikai mércével mérve már bőven a középmezőnyben van, és növekedése a konfliktusok ellenére döbbenetesen egyenletes. A gazdaság mérete a 2000-es évek eleje óta 7-8 szorosára nőtt, és bár az IMF segítségére is rászorul, reformtörekvései a következő évekre is magas növekedést ígérnek.

8. Tádzsikisztán: 6,7%

A közép-ázsiai ország évek óta nagyon dinamikusan fejlődik, ám még így is a legszegényebbnek számít a térség szovjet utódállamai közül (Kazahsztán egy főre jutó GDP-je tízszer nagyobb). A gazdaság egyik legfőbb húzóereje a munkaerőexport: az elsősorban Oroszországban munkát vállaló népesség évről évre egyre több jövedelmet utal haza, a teljes összeg már a GDP 30-40%-ára rúg. Ez közvetlen fogyasztási keresletet generál, ami a GDP-növekedést táplálja. A másik húzóerő az óriási építőipari láz, ennek emblematikus elemei a nagy vízierőmű-projektek. A stratégiai pozíciót erősíti az ország Kínával való jó kapcsolata, ami többek között bányászati koncessziókban testesül meg. A tádzsik gazdaság növekedési potenciálja igen magas. Népessége fiatal és gyorsan növekszik, a bányászattól a turizmusig számos kitörési területe van, amelyek csökkenthetik a külföldi hazautalásoknak való nagy kitettség miatti sérülékenységét.

7. Kirgizisztán: 6,8%

A Tádzsikisztánhoz több szempontból nagyon hasonló gazdaságszerkezetű Kirgizisztán növekedése 2022 óta gyorsult fel igazán. Ebből már ki is található, hogy a lendületet javarészt az adja, hogy az Oroszország elleni szankciók kijátszásához kapcsolódó tranzit- és pénzügyi tevékenységek csomópontjává vált. Emellett itt is a vendégmunkások növekvő hazautalásai, illetve a bányászat élénkítik a gazdaságot, utóbbinak kifejezetten jót tesz az arany árfolyamának száguldása.

6. Bhután: 7,0%

Bhután nem számít a rakétázó gazdaságok törzstagjai közé, meglehetősen ellenmondásos fejlődés jellemzi. Az idén extra élénkítő hatást jelentett a vízierőmű-prejektek megvalósulása, ami először a beruházások, majd az Indiába irányuló áramexport oldaláról segített. Emellett a turizmusra is alapozó országban a Covid utáni (kissé megkésett) idegenforgalmi felpattanás tudott még hozzátenni a növekedéshez.

5. Guinea: 7,1%

Guinea szereplése a listán azért is örömteli, mert így sokakban tudatosodhat, hogy egy nyugat-afrikai ország, míg Guyana (lásd később) dél-amerikai. Sőt, azt is elmondhatjuk, hogy ez csak egyike a három afrikai Guineának, ezért meg kell különböztetni (az inkább a növekedési katasztrófák listáján szereplő) Egyenlítői Guineától, valamint az épp most megpuccsolt vezetésű, globális drogközpontnak számító Bissau– (korábban Portugál-) Guineától. A „sima” Guinea sem gyakori szereplője a növekedési rangsoroknak, mivel fejlettségéhez képest nem mondható magasnak a több évtizedes átlagban 4,5% körüli növekedés. Gazdaságának mostani élénkülése nagyrészt nyersanyag‑kincseinek kitermelésére és azzal összefüggő exporttevékenységre vezethető vissza. Guinea rendelkezik a világ legnagyobb bauxit‑készleteivel, és az ország a világ legnagyobb bauxit‑exportőrévé vált, köszönhetően a mostanra kibővült logisztikai kapacitásainak. Emellett érződik már a hatása a Simandou vasérc‑projektnek, amely az egyik legnagyobb globális bányászati beruházása, és várhatóan teljesen átalakítja Guinea gazdaságát. Azért arra nem tennék nagy téteket, hogy Nyugat-Afrikában az irdatlan mennyiségű ásványkincs az ország hosszabb távú felvirágzását hozza majd el.

4. Ruanda: 7,1%

Bár Ruandáról még mindig leginkább a történelemkönyvekbe bevonuló 1994-es népirtás jut eszünkbe (vagy ha csak a közelmúltra gondolunk, akkor a Marburg-vírus elszabadulása), az ország hosszú évek óta szakadatlan növekedésben van. 2000 óta a gazdaság mérete a hatszorosára nőtt – de a mély bázist jó mutatja, hogy még így csak 1000 dollár körül van az egy főre jutó (folyó áras) GDP-je. Az országban a kereskedelmi, bányászati, építőipari, szállítási, telekommunikációs ágazat is fejlődik, vagyis némileg eltérő fejlődési pályán van, mint a kizárólag a nyersanyagkincsekre alapozó gazdaságok. A történelmi múlt még mindig kísért: a Kongói Demokratikus Köztársasággal szembeni egyre növekvő feszültség okai a népirtásig vezethetők vissza.

3. Szenegál: 8,4%

Szenegál szintén a nyersanyagkincsek kiaknázásával került a gyorsan növekvő országok csoportjába. Az idén felfutott az olaj‑ és gáztermelés, különösen a Sangomar és Greater Tortue Ahmeyim mezőkön, ez jelentős exportbevételt hoz. A lendületnek tovagyűrűző hatása van a feldolgozóipar és az energiatermelés területére. Eközben a mezőgazdaságnak is jól sikerült az éve. Szenegál egyébként csak az utóbbi évtizedben mutat érdemi felzárkózásra elegendő növekedést, ráadásul a magas államadósság és az IMF-fel való rendezetlen helyzete finoman szólva sem kecsegtet sok jóval. Sőt, az év végére már kész tényként kezelik az államcsődöt, ami jól mutatja, hogy nem minden a GDP-növekedés.

2. Guyana: 10,3%

Guyana ötödik éve stabilan a növekedési toplisták tetején található, az idén hosszabb írásban foglalkoztunk a kis dél-amerikai ország különös és izgalmas történetével. Röviden: olaj. Döbbenetesen sok olaj. Egyébként ha hihetünk az IMF előrejelzéseinek, akkor az utóbbi két év növekedési bajnoka csak ideiglenesen szorult le 2025-ben az első helyről, jövőre újra visszakerülhet oda.

1. Líbia: 17,3%

Aligha van különösebb ország a Portfolio év végi toplistáinak szereplői közül, mint Líbia. Az észak-afrikai állam az elmúlt 11 évben tízszer(!) szerepelt a rangsorokban. Csakhogy ötször a növekedési katasztrófák, ötször pedig a bajnokok között. Líbia elmúlt 15 éves történelme (is) társadalmi zavargásokkal, polgárháborúkkal terhelt. A gazdaság teljesítményét az mozgatja évről évre, hogy sikerül-e megszervezni Afrika legnagyobb ismert olajtartalékának a kitermelését. Ebben nagyon gyakran akadályozzák politikai és gazdasági krízisek, ezért a GDP-növekedési mutatója elképesztően cikkcakkos, a két számjegyű növekedések és visszaesések váltogatják egymást. Az őrületes hullámvasút eredménye: az ország jelenleg még a 40 évvel ezelőtti gazdasági teljesítményét sem éri el. Ennek fényében már nem is olyan irigylésre méltó az idei két számjegyű növekedés, ami mellett az ország területi-politikai széttagoltsága, helyenként polgárháborús állapota ugyanúgy a mindennapok része volt az idén, mint az előző években. Nagyon nem lepődnénk meg, ha néhány éven belül Líbia újra felbukkanna a növekedési rangsorok másik végén.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images